Érkezhetsz totál kezdőként vagy haladóként, kis- vagy nagy célokkal, de akár céltalanul is.
Megtanulhatsz rajzolni, de leginkább értve figyelni, észrevenni, hogy néha az lett a legmenőbb, amit eredetileg nem is úgy terveztél.
Ezer féleképpen lehet ábrázolni a külső és a belső világunkat, de hát pont ez a legizgalmasabb a művészetekben.
A Pikszis Analóg körben kortárs képzőművészek és gyakorlott művésztanárok várnak tematizált, de egyénközpontú foglalkozásainkon, ahol kipróbálhatsz új művészeti technikákat, kreatív gyakorlatokat és közben észrevétlenül a művészettörténeti és kortárs ismereteidet is szélesítheted.
Hiszünk a művészetekkel való foglalkozás személyiségfejlesztő erejében, hogy az alkotás segít az összpontosításban és a tanulásban.
Kreatív gyakorlatainkkal kialakíthatod a saját művészi nyelvedet ami azon kívül, hogy fantasztikus dolog, bármelyik művészeti intézmény felvételijén is hatalmas előnyt jelent.
Lesz rajz, festés, kollázs, frottázs, grafikai technikák, dolgozhattok majd síkban és térben, egyedül és másokkal együtt is.
Készítünk közösségi alkotásokat, hogy a csapatmunka szépségeivel és kihívásaival is találkozzatok és új kreatív problémamegoldó módszerekkel gazdagodjatok.
Matyus Dóri 2014-ben grafikusművészként, 2015-ben képzőművész-tanárként diplomázott az MKE-n. Kipróbálta a tanítást felnőttekkel esti iskolában, majd azt is (elvégezve a GYIK-műhely képzését), hogy milyen a gyerekekkel táborozás. Közel tíz éve a Remarker csapatában rajzol. Alkotásaival mostanság szakmai kiállításokon – például a 6. Nemzetközi Pasztell Triennálé, Miskolci Grafikai Triennálé 2023, 11. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennálé – találkozhattatok. Szabadidejében táncol.
Dása eredetileg építész, de az asztalosságban találta meg a hivatását. Napközben bútorokat készít, szabadidejében pedig szenvedélyes rajzoló és rajztanár.
„Az egyetem után hosszú ideig nem engedtem meg magamnak a rajzolást, mert úgy gondoltam, nem vagyok elég jó hozzá. Hozzászoktam, hogy olyan témákat rajzoljak, amelyek nem voltak érdekesek számomra, olyan anyagokkal, amelyek nem inspiráltak semmilyen szinten. Hiszem, hogy mindenki, aki tud írni vagy bármilyen más jelet hagyni felületeken, valójában tud rajzolni és élvezni azt. Azóta újra felfedeztem magamnak a rajzolás örömét, rendszeres gyakorlattá tettem és alig várom, hogy másokkal is megosszam.”Nyelvtanárként kezdtem, később illusztráció és tervezőgrafika szakon végeztem a Hertfordshire-i egyetem moszkvai dizájniskolájában. Azóta szabadúszó illusztrátor és képzőművész vagyok, és persze tanár. Szeretem a talált tárgyakat, öreg papírokat, retró magazinokat, régi tévéműsorokat, ismeretlenek elrontott családi fotóit, vadidegen nagymamák otthonkáit. Legszívesebben ezekkel az alapanyagokkal dolgozom: illusztrátorként digitális és analóg kollázsokat készítek, anyagokat, emlékeket, történetfoszlányokat hasznosítok újra.
Tanárként az utóbbi időben főleg kamaszokkal van dolgom, de minden korosztály megfordult már nálam. Sőt, olyan tanévem is volt, hogy egyszerre tanítottam egy kamasz fiút a gimiben és a nagymamáját az egyetemen.
A tanításban a legszebb a közös alkotás és kísérletezés. A tudás- és információátadás valójában csak mellékhatás. Az igazi munkámnak azt tekintem, hogy megosszam másokkal, ami engem felvillanyoz, lenyűgöz, boldoggá tesz.
2005-ben vizuális nevelőtanár diplomát, idén pedig doktori fokozatot szereztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Lenyűgöz a városi folklór, állandó inspirációként tekintek vizuális környezetünkre, aminek elemeit, bujkáló részleteit rajzaimon keresztül a belső világomon átszűrve adom tovább. Tanárként szinte minden korosztállyal van lehetőségem találkozni, és a gyakori együtt alkotás folyamán minél többet megtudni egymástól egymásról. Tapasztalataim szerint a külső ingerek magabiztos értelmezéséhez vezető út az önkifejezés gyakorlatán keresztül vezet, ezért tartom igazán értékesnek a felszabadult alkotásra szánt időt és a közösségi élmények tapasztalatcseréit.”