HIDASI ZSÓFIA: LÁGY TÖMÖRÍTÉSEK
TAYLER PATRICK a kiállításról:
Addig érzünk valamit menedzselhetőnek, amíg a láthatatlanság hűvös távolságába burkolóznak a részletek. Amíg a hemzsegő adatok nem szóródnak szét a zsebben, a szobában. Hidasi Zsófi jólfésült struktúrákba tömörített, taktilis művei az egyidejűleg szertelen és szigorúan ellenőrzött adatveszteség nagyvonalúságával válaszolnak az elmúlás és elfeledés mindennapi drámájára. A mintákba rendeződő, éteri struktúrák mentén formálódó plasztikus felületek olvashatatlan sorait böngészve a jelek töredékeire látunk rá, egy olyan írás képének szilánkjaira, ami csupán pillanatokra érinti közvetlenül a valóságot, s melynek narratívái leginkább a zárt mélyrétegekben formálódnak. A végeláthatatlan manuális munka egyidejűleg hozza működésbe a felmutatás gesztusát és az elrejtőzés stratégiáit, mintha az ujjbegyeinkkel próbálnák egy sor névjegykártya és egyéb félig-meddig fontos papír közül előkeresni azt az egyet, amire feljegyeztük a lényeget. De a jövő makacsul múlttá kopik, az élek ellágyulnak, és marad a felborzolt felszín lassú sodrása, a tömörítés biztonságos távolságából előcsillanó sejtés, hogy előbb-utóbb minden kisimítható.
HIDASI ZSÓFIA
ARTIST STATEMENT
2008-ban végeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervező szakán. A diploma óta a textilművészet alkalmazott és autonóm műfajában is tevékenykedem. A textilművészet műfajának technikai sokszínűsége, a különböző anyagmanipulációkkal, struktúraképzésekkel kifejezhető gondolatok és hangulatok inspirálnak leginkább az alkotás során. Munkáimban elsősorban minta, struktúra és anyag kapcsolatát járom körül.
Az alkotás nyújtotta határtalan szabadság élménye mellett ugyanolyan fontos számomra a rendszerben való gondolkodás, a keretek és struktúrák meghatározása. A tervezés során a tudatosan irányított fázisokat a folyamatos kontroll kikapcsolására ösztönző, repetitív, meditatív állapotot előhívó manuális folyamatok egészítik ki. Élvezem, ahogy a kezem alatt, sok-sok munkaóra alatt formálódnak az alkotásaim, ezáltal teret engedve az anyaggal való érintkezés bensőségességének, az ebből adódó új tapasztalatoknak és a véletlenből adódó új ötletek megszületésének. Így érzem igazán azt, hogy a lényem tudatos és ösztönös része is bekapcsolódik az alkotás folyamatába.